Vállalod a felelősséget végre, vagy inkább vádaskodsz?

Kategória: Hírek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

Vállalod a felelősséget végre, vagy inkább vádaskodsz?

 

A legnagyobb boldogság rombolók – a negatív érzelmek című cikkemben már írtam arról, hogy mik is azok a negatív érzelmek, miért is vannak ilyenek és honnan erednek. Most folytatjuk a negatív érzelmek tulajdonságaival és hogy hogyan tudunk megszabadulni tőlük.

Az egyik nagyon fontos tulajdonsága a negatív érzelmeknek, hogy hirtelen lángolnak fel. Ha sokat gondolunk rájuk, akkor teljesen elárasztják az elménket. Minél többet gondolunk ezekre a helyzetekre, annál jobban kitöltik az életünket és a végén odajutunk, hogy minden előttünk álló eseményről tudni fogjuk, hogy az milyen borzasztó lesz, ahol mi csak szenvedni fogunk, mert mindenki szemét és az egész világ ellenünk van. Ilyenkor legszívesebben elbujdosnánk valahová jó messzire, csak hagyjanak már végre békén minket.

Vállalod a felelősséget végre, vagy inkább vádaskodsz?

Elbújdosnál? Várj még egy kicsit!

Nos, mielőtt eljutsz idáig, nézzünk rá egy kicsit arra, hogy hogyan is tartjuk életben a negatív érzelmeket. Következik a két leggyakoribb mód:

Hajlamosak vagyunk racionális érveket keresni arra, miért is érezzük magunkat úgy, ahogy érezzük. Miután magunkat már meggyőztük, hogy teljesen jogos a negatív érzelmünk, keresünk másokat, akik meghallgatnak minket. Elmondjuk nekik az érveinket és nyugtázzuk, hogy mások is negatívan éreznének, ha hasonló helyzetbe kerülnének.  – Ebben a fajta önmagunk igazolásban az a csalóka dolog, hogy hajlamosak vagyunk a történteket kicsit megváltoztatni, kicsit úgy színezni, hogy teljes mértékben összhangban legyen a negatív érzelmeinkkel.

 Lehetséges, hogy jobban megnézve nem is pontosan úgy történtek a dolgok? Lehetséges, hogy bele sem gondoltunk abba, hogy a másik vajon miért is cselekedett úgy? Lehetséges, hogy a másik cselekedetének nem is mi voltunk a célpontja, „csak úgy alakult” és mi magunkra vettük?

 

Vállalod a felelősséget végre, vagy inkább vádaskodsz?

Biztos, hogy te voltál a célpont?

Mi is zajlik a fejünkben, amikor a fenti panaszos ügyfél úgy mondja a panaszait, hogy személyesen minket sérteget közben? Először csak hallgatjuk őt és próbálunk megértők lenni, ahogy tanultuk a cégünk panaszkezelési technikák oktatásán. Azután a sértegető szóözön hatására elkezd felfelé menni a pumpa az agyunkban és olyanokat gondolunk, hogy – mit képzel ez magáról, hogy ilyen hangnemet enged meg magának? – már megint egy agresszív hülye, akit végig kell hallgatnom és végig nyelhetem az én véleményemet, mert persze arra nem kíváncsi! – jaj, de szívesen megmondanám neki, hogy milyen bunkó paraszt! Nos, ezek bizony mind a mi ítéleteink az illetőről, mert elkövetett valamit (pl. bunkó volt velünk), mert bűnös!

Na, most jön, hogy hogyan szabadulhatunk meg a negatív érzelmektől! Úgy, hogy nem ítélkezünk! Mivel nem tudjuk, hogy miken ment keresztül az, aki most éppen minket sértegetett, ezért igyekezzünk semlegesek maradni, mert a semlegesség a fékezi meg a negatív érzelmeket. Távolítsuk el a problémát magunktól: Itt van ez a probléma, de NEM ÉN vagyok a probléma! Ekkor nem lesz szükség a mentegetőzésre és az érzelmi belebonyolódásra sem. Ha elmúlik a személyes megtámadottság érzése, máris tudunk koncentrálni a megoldásra.

Vállalod a felelősséget végre, vagy inkább vádaskodsz?

Légy biztos abban, hogy mindig van megoldás!

A negatív érzelmek több, mint 90%-a vádaskodás, amelynek a kiváltó oka az egyes helyzetekre való reagálásunk. Tudtad, hogy nem létezik stresszhelyzet, csak stressz reakció? A helyzetek mindenki számára egyformán vannak, csak a reakcióink teljesen mások. Például mindenki máshogy viselkedik egy forgalmi dugóban. Van például, aki nyugodtan tűri, van, aki dühöng és van, aki tahó módon tolakodva próbál kikerülni belőle. Azt is megfigyelheted, hogy te magad is máshogy reagálsz ugyanarra a helyzetre egy másik napon, amikor jobb a hangulatod, vagy például sikerült megreggelizned és alapvetően jól indult a napod. Ilyenkor úgy érzed, hogy egy forgalmi dugó sem ronthatja el a kedved.  Én például a következő cikkem témáján szoktam gondolkodni ilyenkor. Emiatt van az autómban jegyzetfüzet, meg toll, hogy ha támad egy jó gondolatom, időben lejegyezhessem, mielőtt elillanna.

Térjünk vissza egy kicsit a vádaskodásra. Miért is vádaskodunk? Gyermekkorunkban, amikor a szüleinktől függ az életünk, ők határozzák meg, mikor és mit csinálhatunk, hova kell mennünk. Ez sokszor ellentétes azzal, amivel mi szeretnénk foglalkozni, ahová mi szeretnénk menni. Ilyenkor dühösek leszünk és a szüleinket vádoljuk a kialakult helyzetért. Ahogy növekedünk, jó esetben egyre felelősségteljesebbé válunk és leszokunk mások hibáztatásáról. Sajnos nagyon sok ember nem jut el idáig és megreked a vádaskodásnál, a mások hibáztatásánál. Ilyenkor azután mindig kell keresnie valakit, akit vádolhat azért, mert az életében valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Így hibás lesz a kutya/macska, a férj/feleség, a szomszéd, a főnök… és persze az örök hibásak a szülők maradnak. Mindig kell lennie valakinek, akit hibáztatni lehet, mert csak ezzel tudja megmagyarázni a sikertelenségét, a boldogtalanságát. Ha jól belegondolsz, a vádaskodással átadod az életed irányítását másoknak. Többek között azoknak, akiket vádolsz! Nagyon fontos, hogy ezt megértsd! Arról nem is beszélve, hogy a vád, az mindig a múlton való rágódás, amin már úgysem lehet változtatni. Persze érdemes levonni a tanulságokat egy-egy eseményből, de azután fontos előre tekinteni és azon gondolkodni, hogy mi lehet a megoldás ebben a helyzetben. Már tudod: „létezik a probléma, de nem én vagyok a probléma!”

Sajnos van egy rossz hírem. 18 éves kor után nem választás kérdése a felelősség vállalása, hanem kötelező feladat! Ha valami nem úgy alakul az életedben, ahogy szeretnéd, akkor ne hibáztass másokat, hanem változtass rajta! Ha nem lehet, nem tudsz, vagy nem akarsz változtatni, akkor meg fogadd el, hogy az olyan, amilyen, de ne panaszkodj és ne hibáztass másokat!

Tudod miért gond a panaszkodás és mások hibáztatása? Mert rengeteg fizikai és érzelmi energiádba kerül. Ezért az örökké panaszkodók, másokat hibáztatók soha nem alkotnak igazán semmi értékeset, egyszerűen nincs rá elég energiájuk!

Ha nehéz helyzetbe kerülsz tégy egy próbát és mondd magadnak (ha lehet hangosan): „Én vagyok a felelős!” Ezzel semlegesítheted a benned felrobbanó negatív érzelmeket. Ugyanis nem lehetsz egyszerre dühös és érezheted magad felelősnek! Próbáld ki!

Dugóba kerültél? Mondd magadnak: „Én vagyok a felelős!”- hiszen te vezeted az autódat! Valaki belekényszerített a rossz párkapcsolatodba, vagy te választottad? Mondd hangosan: „Én vagyok a felelős!” Ha kimondod, hogy „Én vagyok a felelős!”, azzal azonnal kezedbe veszed a sorsod irányítását.

Kérlek értsd jól, amiket olvastál. Nem arra biztatlak, hogy ezentúl mindenért magadat hibáztasd! Egyáltalán nem erről van szó! Csak annyit mondtam, hogy amikor történnek a dolgok körülötted, veled, akkor vállald a felelősséget az eseményekre adott reakciódért, válaszodért! Vond le a tanulságot és haladj a megoldás felé!

Biztos vagyok benne, hogy az utolsó bekezdések sokakban erős tiltakozást fognak kiváltani, amíg meg nem értik a valódi üzenetet. Írd meg, hogy mivel nem értesz egyet és szívesen elmondom máshogyan a fentieket a konkrét témádhoz kapcsolódóan, mert nagyon-nagyon fontos, hogy értsd mi miért történik benned. Így lesz lehetőséged változtatni, ha akarod.

Könyvajánló:

Janette Rainwater: Te vagy a felelős /SHL Hungary Kft. 2000.

Manfred Hangberger: Én vagyok a hibás / Bioenergetic Kft. 2007.

 

 

Nem maradsz le semmi fontosról, ha megadod a címed:

Csak olyan cikkeket küldünk neked, amik érdekelni fognak. Max heti 1 alkalommal.

Ne maradj le a frissítésekről... iratkozz fel a CikkFigyelőre:
 

 

 

 

Vissza

Címkék : felelősség, hibáztatás, fizikai energia, érzelmi energia

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Kapcsolódó cikkeink: