Hogyan legyél boldogtalan?

Kategória: Hírek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

A legnagyobb boldogság rombolók – a negatív érzelmek

 

Megfigyelted már, hogy vannak olyan napjaid, amikor minden gördülékenyen megy és akkor te is sokkal vidámabb vagy, jobb a kedélyed, mintha a nap is máshogy sütne. Szívesen megszólítod a morcos eladót kávézóban és nem zavar, hogy nem mosolyog vissza. Nem számít, hogy mennyi tahó autós van az úton, nem vehetik el a jókedvedet. A főnöknek is mosolyogva köszönsz, amikor megérkezel a munkahelyedre. Délután a kis boltban megdicséred a szép almákat és nyugtázod, hogy Jolikának milyen jól esik a figyelmességed. Este a férjed/feleséged is egy vidám és boldog társhoz érkezik haza, így azután az egész este nagyon jól alakul.

Hogyan legyél boldogtalan?

Boldogság, itt vagy?

 

Egy másik napon meg, mintha az egész világ összefogott volna, hogy elrontsa a kedved – ébredéskor morcosan beszól a házastársad; a szomszédod valamilyen bunkó megjegyzést tesz a liftben a reggeli gyűröttségedre; az úton dugóba kerülsz és ráadásul egy tahó audis folyamatosan villog rád, hogy takarodj az útjából; a kávézóba már késve érkezel, éppen a morcos a kiszolgáló és nem kapsz csokit a capuccinódra; a főnököd azonnal berendel az irodájába amikor megérkezel és valami alpári stílusban letol egy jelentéktelen hibáért...-  és a te hangulatod egész napra megpecsételődött, inkább már ne is szóljon hozzád senki.

Hogyan legyél boldogtalan?

Értékeld a helyzetet - érdemes villámokat szórni a szeretteinkre?

 

Az érzelmek hullámzása természetes?

 

Az érzelmeink bizony hullámzóak, még egy napon belül is változnak! Az emberek többsége úgy gondolja, hogy ez így természetes, hiszen mindig is ilyen volt az élete. Te gondolkoztál már rajta, hogy miért van ez így? Mi lehet az oka a hullámzó hangulatainknak?

Nos, egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem kell ennek így lennie, lehet úgy is élni, hogy az érzelmeink kiegyensúlyozottak. Most az jutott eszedbe, hogy „na, már megint valami okostojás osztja az észt és elmeséli, hogy én hülye vagyok és ideje megváltoznom”. Nem, én nem akarok senkit megváltoztatni, csak azt a tudást akarom eljuttatni hozzád, hogy lehet máshogyan is csinálni. Azután, hogy élsz-e a tudással, vagy sem, az már a te döntésed.

„A boldogság kereséséhez első lépés a tanulás. Először meg kell tanulnunk, hogy a negatív érzelmek és magatartási formák mennyire károsak számunkra és a pozitív érzelmek mennyire hasznosak nekünk. Valamint rá kell ébrednünk arra, hogy ezek a negatív érzelmek nemcsak az egyén számára rosszak, hanem ártanak az egész társadalomnak és az egész világ jövőjének is.” /Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C. Cutler: A boldogság esszenciája/

Na, nézzük, miért is hullámzik a hangulatunk egész nap.

Abban talán egyetérthetünk, hogy egyetlen csecsemő sem születik negatív érzelmekkel. Ők egyszerűen csak esznek, alszanak és boldogok. Viszont mire felnövünk, az összes negatív érzelmet megtanuljuk a szüleinktől. Hogyan is kezdődik ez a folyamat?

Kicsi korunkban a következő kétféle szülői korlátozással biztosan találkozunk mindannyian:

-        Kicsi vagy te még ehhez!

-        Ne csináld! Nem szabad! Hagyd abba!...

Az ezekhez hasonló kijelentések miatt felnőtt korunkra félni fogunk az új dolgok kipróbálásától. Mert amikor új dolgokkal próbálkozunk, könnyen kudarcot vallhatunk, amely felidézi bennünk a fenti helyzetekben kialakult félelmünket.

A másik fajta szülői korlátozás:

-        Ajánlom, hogy megcsináld, mert különben...!

Ebben az esetben a szülő attól teszi függővé a szeretetét, hogy a gyermeke azt csinálja-e, amit szerinte szabad egy gyermeknek csinálnia. Ebből a feltételes szülői szeretetből alakul ki felnőtt korunkra a félelem az elutasítástól, a „nem vagyok elég jó” érzése. Emiatt azután a számunkra fontos helyzetekben megkérdőjelezzük az összes tudásunkat és képességünket, mert gyermekkorunkban megtanultuk, hogy „nem vagyok elég jó”.

Mi történik, ha egy kisgyerek elég sokszor hallja – márpedig a szülők naponta elég sokszor alkalmazzák - a hasonló destruktív, romboló kijelentéseket, fenyegetéseket? A gyerek dühös lesz, hogy korlátozzák őt, nem teheti azt, amit szeretne és például hisztizni kezd, hogy mégis elérje, amit szeretne. Jó esetben később megtanulja, hogyan kell kezelnie ezeket az érzelmeket úgy, hogy önmaga és a környezete számára is elviselhető legyen.

A gyermekkori évek hosszú gyakorlatozása után sokszor felnőtt korban is előkerül a düh, amely a harag megnyilvánulása, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, vagy ha korlátoznak minket valamiben.

Mi is történik, amikor haragszunk és dühösek vagyunk? Másokat vádolunk, hibáztatunk azért, ami éppen velünk történik és áldozatnak érezzük magunkat. Úgy érezzük jogos, hogy dühösek vagyunk, kikelünk magunkból, esetleg ordibálunk, hiszen a másik teljesen hülyének, bénának néz minket és vissza kell támadnunk!

 Ha utólag jól meggondolod, szinte mindig úgy találod, hogy felesleges volt ez a reakciód. 

Megbántottál vele olyanokat, akiket szeretsz, vagy belementél esetleg egy veszélyes közlekedési helyzetbe, hogy megmutasd a tahó audisnak, a te Suzukid is tud 150-160-at menni! Teljesen feleslegesen dühítetted fel magad mások miatt! Magadat bünteted mások hülyesége miatt! Mert ugye azt tudod, senki nem tartott pisztolyt a fejedhez és mondta, hogy lelő, ha nem ordítasz a másikkal, vagy ha nem lassulsz le 80-ra a belső sávban az autópályán, hogy megtanítsd az audist hogyan kell lassabban haladni. Senki nem áll melletted és kényszerít arra, hogy így, vagy úgy viselkedj. Te magad döntesz! Te vagy az, aki meghatározza, hogy egy külső ingerre, stressz hatásra hogyan reagálsz!

Akár úgy is dönthetsz, hogy nem húzod fel magad semmiért, ami körülötted történik és nem hibáztatsz másokat az életed eseményeiért, hanem megoldod, amit meg kell oldanod – valószínűleg te is ismersz olyanokat, aki így tesznek és sokkal nyugodtabb az életük. Mi lenne, ha egyetlen napra kipróbálnád?

Tudod mi a legrosszabb abban, ha sokszor vagy dühös, ha másokat hibáztatsz és folyamatosan áldozatnak érzed magad? Az, hogy kicsúszik a kezedből az életed irányítása. Ha te mindig áldozat vagy, akkor sokkal kevesebb dolgot próbálsz ki, mint amennyire képes lennél és amennyit azok a társaink, akik pozitív szülői megerősítéseket kaptak gyermekként. Kigondolsz valami jó dolgot, ami boldoggá tenne, de máris tudod, hogy az neked nem fog sikerülni. Ránézel egy szimpatikus nőre/férfira és rögtön bevillan, hogy biztosan szóba sem állna veled és meg sem próbálod!

Már említettem, hogy egyetlen csecsemő sem születik negatív érzelmekkel. Ezeket mindannyian megtanuljuk a szüleinktől, mire felnövünk. Vagyis ezek tanult érzelmek, amelyeken újabb tanulással lehet változtatni!

Először próbáld meg beazonosítani és egy írásos listát készíteni azokról a helyzetekről, amikor dühössé válsz: bevág egy autó eléd és fékezésre kényszerít; betolakodik eléd a sorba valaki, miközben te már félórája várakozol; a főnököd megint aranyoskámnak szólított, pedig már ezerszer kérted, hogy a neveden hívjon; a feleséged/férjed megint nem hozott tejet, pedig megígérte és megint elfelejtette…… Azután ha sikerült megtalálni az összes olyan helyzetet, amikor ordítani tudnál, válassz egyet közülük és határozd el, hogy ha ilyen történik, nem húzod fel magad! Ha csak egyszer sikerül megtapasztalnod, hogy tulajdonképpen TE TUDOD  IRÁNYÍTANI AZ ÉRZELMEDET ezzel az eseménnyel kapcsolatban, akkor már nyert ügyed van! Legközelebb csak fel kell idézned, hogy a múltkor milyen jól ment és milyen büszke voltál magadra amikor nem ordítottál!

Ha egy helyzetnél sikerült megoldanod, hogy már nem kell ordítanod, akkor ezt a tapasztalatot szépen lassan átültetheted a listádon szereplő többi nehéz helyzetre is. 

Hogyan legyél boldogtalan?

Hidd el, menni fog! Hidd el, képes vagy rá!

 

Következő cikk:  Vállalod a felelősséget, vagy inkább vádaskodsz?

 

 

Nem maradsz le semmi fontosról, ha megadod a címed:

Csak olyan cikkeket küldünk neked, amik érdekelni fognak. Max heti 1 alkalommal.

Ne maradj le a frissítésekről... iratkozz fel a CikkFigyelőre:
 

 

 

 

Vissza

Címkék : negatív érzelmek, düh, harag, vádaskodás, felelősség, érzelmek hullámzása

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Kapcsolódó cikkeink: